2012.aug.04.

                                                       Hódos-éri ciklámenes

Még tavaly vetette fel Veress Csaba túratársunk a ciklámenes túra gondolatát.

A túrát megelőzően, kaptam jelzést, hogy volt kint a terepen, de nem találta a ciklámenest.

Most már vannak Vinye környékén is Bakonyi tekergők. Tőlük érdeklődtem aztán, mikor is várható a virágzás, merre is van?

Megtudtam, hogy a ciklámen virágzását nagyban befolyásolja, hogy mennyire csapadékos, vagy a száraz, meleg az időjárás.

Ha nincs a Csaba megmozdulása, akkor igen csak meglepődtünk volna. Így szombat reggelre már képbe voltam és a túrát átminősítettem vadászattá. Azt a meglepett arcokat!

Majd hozzátettem, hogy ciklámenre fogunk vadászni! 

Nos, sikerült nagyon korán érni a Ciklámenesbe. Még csak épp, hogy kezdett virágozni. Végül is, megtaláltuk és finom volt az illata is! De menjünk csak sorba!

Gyülekező Vinye, Pokol Csárda előtti parkoló, 09 óra volt.

Útvonal:
Vinye - Hódos-éri ciklámenes - Porva-Csesznek vasútállomás - Cuha völgy - Vinye

Túra előtti napokban nagy mozgás volt a jelentkezők sorában. Többen visszaléptek a túrától, ugyanakkor mindig volt új jelentkező.

Végül is szombat reggel kellemesen  meglepődtem. Nem csak a létszámon, hanem az új túratársakon is.

Most is, sokfelől jöttünk össze! Várpalota, Veszprém, Zánka, Balatonfüred, Nemesszalók, Dunaújváros, Székesfehérvár, Budapest, Győr, Ikrény, Fenyőfő.

Győrből, a Győri Vasutas Természetjáró Egyesület 6 fővel!

És a korosztály is változatos volt! Huszonévestől, a 60-as korosztályig mindenikből volt. 

A szokásos indulás előtti összeírás, megbeszélés után neki is indultunk 16 fővel. Majd egy túratársunknak vissza kellett fordulnia munkahelyi dolga miatt, így Likaskőhöz már csak 15-en értünk. Ez egy plusz kitérő volt. És jó ötlet, mert nem is volt nagy táv.

Örültem több túratársamnak is, mert végre élőben is találkozhattunk. Kriszti Fenyőfőről, Elena 24

( Ica) Győrből, aztán, megtudhattam, kit rejt magában a Győrből való Vándor 47-es túratársunk is.

Likaskő-t keresztül-kasul átjártuk, tetejére felmásztunk, aztán ennek végeztével, Csaba rögtönzött „meglepetés-fáját” is felkerestük, a kis cukorkákat leszüreteltük. Csupa meglepetés ez a srác!

Egy kis ismertető előadást is rögtönzött a Ciklámenesről.

Tovább haladva, nagyon szép horhosba vezetett le bennünket, át, a hódos-éri útra, a sárga sáv jelzésre. Kis idő múlva majd felirányított a völgy oldalába, hogy lehet keresgélni a cikláment. Persze, hogy én találtam, meg az elsőt! 

Aztán a többiek is! Jó lett volna látni, amikor az egész részt szépen beborítja a virág. Majd, miután kinézelődtük, szaglásztuk magunkat,  leereszkedtünk vissza a völgybe, a víztelen ér partjára.

A Hódos-ér, ami nem is ér, valóságos patak szokott lenni, most ki volt száradva, alig volt benne néhol víz. Le is ereszkedtünk a medrébe, mert csodálatos volt. Közben összerázódtunk, jó kedvűen haladtunk, mintha nem is először túráztunk volna együtt.

Piros keresztjelzésnél elhagytuk a jó, kis murvás utunkat és a sárga sávjelzést követtük. Elhagyott legelőn, vitt az utunk. Épp hogy volt egy ösvény benne kaszálva. A hajdani gémeskút is rég kidőlve hevert és az egykori Ferencháza romjait a legelőt szegélyező fák alatt csalános zárja el az arra járó elől. Magam is egyszer véletlen fedeztem fel, egy kora tavaszi alkalommal, amikor még nem volt aljnövényzet. Innentől a sárga kereszt jelzésen haladtunk tovább. Meredek kaptatón felfele haladva, jó volt visszanézni a Télizöldes-re és a környező hegyoldalakra. Porva-Cseszneken megálltunk pihenni. Szerencsénkre nyitva volt a vasútállomás büféje.

 Kis vasúttörténeti előadást tartottam, majd csodálkozva néztük Rómer Flóris és Dornyai Béla emléktáblája alatt levő tavalyi koszorúinkat.

De jó, még mindig ott van! Szerintem nagyon sok virágnak, koszorúnak kellene ott lennie! És a vasútállomásnak is virágosan, gondozottan kellene kinéznie. Nem egy valakinek lenne a dolga, hanem a sok arra járó túrázóknak, akik közül csak akadna pár, aki vissza-visszatérne egy kis munkára. Is! A Cuhán átvezető fahídon túl települtünk le az árnyékba. Sajnos, a Cuha patak is ki volt száradva, alig csordogált benne a víz. Közben megérkezett Anett és Zsolt. Felszaporodtunk 17 főre. Már korábban, reggel szerettek volna találkozni velünk, de ami késik, az nem múlik. Meglett a délelőtt Gyümölcse, ebédre ideértek. Örömmel, lelkesedéssel fogadtuk a két megfáradtat.

Anett nem jött üres kézzel. Egy zafírt is hozott magával. Fekete zafírt! Zafírt, a kutyusát!

Aztán nekiszedelőzködtünk és indultunk tovább. Utunkat most nem kísérte az a mókázás, amit szoktunk rendezni a gázlókon való átkeléskor.

Simán átsétáltunk rajta, vidáman beszélgetve.

Viszont, most is, mindenkit rabul ejtett a Cuha völgy szépsége. Találkoztunk más túrázókkal és olyan jó volt, egészen kis gyerekekkel is! Felküzdöttük magunkat, a Millenniumi emlékműhöz is. Renoválásra szorul. Közben elszakadtunk a Győri vasutasoktól. A Dachsteini sziklaformációhoz érve, papírból felolvasva, rögtönzött geológiai kiselőadást tartottam. Itt lett volna kis lubickolás, ha lett volna víz, a patakban. Tovább haladva, újraegyesültünk az elveszettnek hitt győri vasutasokkal. Még pár kiszáradt gázlón átsétáltunk, meg pár túrázóval is találkoztunk, aztán ki is értünk Vinyére.

Közben terveztük, majd itt el is döntöttük, még megnézzük az Ördög rétet, meg visszafelé Cuha felső szakaszát, a költői szépségű szurdokot.

Vinyére beérve, a Pokol Csárdában megpihentünk, rendeztük a sorainkat. A Győri vasutasok és Kriszti, Fenyőfőről elköszöntek tőlünk. A megmaradtak, tovább indultunk Ördög rétre, a piros kereszt jelzésen. Útközben öreg, 100 évesnél is idősebb akácfák mellett haladtunk el.

Megnéztük Kitaibel Pál botanikus és kémikus emlékoszlopát is.

Egy helyen félre hívtam a csapatot a meleg, poros útról, hogy nézzenek csak be a fák alá, milyen másabb világ van ott. Csodálatos volt! Már éppen indulni készülődtünk, amikor hallom, jön egy autó. No, mondom, ezt még megvárjuk. Autó, igen. Majdnem! Egy krossz-autós félőrült volt az. Szerintem, ha a turistaúton maradunk, simán elsöpör minket. Tudtam, mikor kell lehúzódni.

Tovább haladva nem sokára le is ágazott az utunk a száraz, poros, murvás útról csodálatos szálerdőbe, majd az Ördög rétre értünk. Pihentünk, gyönyörködtünk, tréfálkoztunk.

Csodálatos nagy rét, több helyen pihenő padok, van egy erdészház is nem messze és a csodálatos Cuha patak, amelyben most alig volt víz. Tökéletes hely! Tovább indulva a Cuha szurdokában nem győztünk csodálkozni a grandiózus sziklákban! Több barlangüreggel is találkoztunk. A baloldalt levőbe fel is másztunk. Érdekessége, hogy kéményszerű kürtője is van, így, ha tüzet raknának beléje, talán jól kivezetné a füstöt.

A szurdokban ha a víz nem is tartóztatott fel minket, de a sziklákon, a kidőlt fákon át kellett mászni. Élvezetes volt.

Kiérve a szurdokból, sík területen, akácos, tölgyes szálerdőben haladtunk Vinye felé, beszélgetve, jövőre gondolva, egy esetleges bográcsos túra tervét szövögetve.

Nem is tudtam, kettő Kőpince forrás van! Az egyiken ott is a tábla, a másikon, amiből bőven folyt most is a víz, azon meg nincs is tábla. Jó vizet ad, egymást váltottuk a forrásnál.

18 óra körül értünk vissza Vinyére.

Úgy érzem, ismét remek kis csapat jött össze. Jól eső érzés, hogy megint sokan voltak újak.

És az időjárás is kegyes volt hozzánk, a reggeli eső, csak ijesztgetés volt.

Képeink a nevekre kattintva találhatók meg!

Afrika /feltöltés alatt/ , Kone, Amadeus