2016. május 30., hétfő

50 éves Amadeus, az Erdők vándora!



                                                                                              2016.május 14.



Kedves barátaim, túratársaim!
      Hála az öcsém szervezésének, szép napot tölthettünk együtt!
Szerintem, sok minden tette széppé a tegnapi napot, amit a folytonos eső sem tudott elrontani.
Sok minden szépet, drága ajándékot kaptam Tőletek, de mindennél sokkal nagyobb volt számomra a jelenlétetek! Legtöbbetekről nem is hittem volna, hogy személyesen találkozhatunk itt nálunk, Királyszálláson. Ez mélyen megfogott, hogy áldoztatok az időtökből és  öcsém mondta, hogy azonnal reagáltatok, megmozdultatok a hívására.
Nagyon örülök, hogy belementetek a játékba, a varázsba! Számomra nagyon fontos a varázs, a csoda tetten érése a természetben. Fontos, hogy meglássam az egyszerű természeti létezésben a manóvárakat, vagy éppen azt, ahol egy őz vackolt el az előző éjjel.
Öcsémmel aztán sokat beszélgettünk az este az előkészületekről. Érdekes volt!
Nagyon örülök, hogy öcsém megismerhetett benneteket és nagyon jó barátokra lelt!

 Számomra sokat jelentet, hogy több féle közösségből is eljöttetek!
32-es fórumból Bárány Ildikó (Bibi ) a kis Vencellel, Kuti Erzsébet ( Pumukli, vagy, csak Zsóka )  és párja Gábor, aztán Erika ( Ine ). Zsóka és Erika a Tekergők face oldalának az adminjai.  
Kozma Ági, Vörösmarty Rádiótól. Koska János, ő készítette a  napról a video felvételt, ő is túrás társunk. Szakácsunk és a gitárosunk, Gágó Zsolt, lánya Zsófi aki furulyázott és barátja Máté. Ákos atya a pannonhalmi bencés közösségből.  Testvéreim, Marika, Anikó, és Józsi. És házigazdánk Hengl Marcsi.
Még másokat is megkeresett öcsém, akikről csak tudhatott, de ők nem tudtak eljönni. Például, Andi bohóc, aki video üzenetben köszöntött.



Elgondolkodtam, hogy egyedül én voltam, aki mindenkit ismert. Illetve Kozma Ágit még nem ismertem, vele tegnap találkoztam először. Öcsém meghívására jött el, képviselve a médiát. Hamar jó barátság alakult ki vele is.
Képzeljétek, majdnem gumicsizmásan mentem. Csak az fogott vissza, hogy a túracsoportom ne érezze magát annyira kellemetlenül, hogy ebben a sáros, esős időben hozzám képest mennyire esélytelenek a félcipőjükkel.
        Tényleg nem tudtam semmiről sem. Úgy tudtam, hogy egy családhoz jövök túrát vezetni. A Tekergős túrát így 21-re hirdettem meg.
Jól jött a Róbert ház vendégeinek a díszkara is.
Számomra nagyon jól esett, hogy senki sem kerülgette a másikat idegeként, úgy láttam, hamar hangot talált egymással mindenki.
Hanem, bármennyire nem is én akartam lenni a nap fénypontja, nem is lettem az, Kis Vencel vitte el magasan a pálmát!



Én voltam az ünnepelt, de valójában, számomra Ti voltatok az ünnepeltek, akik eljöttetek!
Annyira jól esett látni, hogy egymással mindenki közvetlen volt, mintha már régóta ismertétek volna egymást.
Az emlékkönyvben szépek voltak a beírások!
"A Szeretet nem ismer határokat, ez ma is bebizonyosodott, 2016-ban egy elvadult beteg világban emberek így össze tudnak fogni egy 50 éves születésnap alkalmából, ez egy kisebb csoda..."
Több mindenen elgondolkodtam.
Néha a munkámban, a küldetésemben egyedül találom magam, néha nehéz a helytállás.
De már nem foglalkoztat az elismerés, vagy, hogy mi értelme?
Mert elégszer volt már a tegnapi szülinaphoz hasonló visszajelzés. Viszont ezek nagyon fontosak! Fontosak látni, amint a munkám gyümölcséből mások erőt meríthetnek, felüdülhetnek. Fontos látni, amint az elvetett mag kihajt és meghozza a maga növényét termését. Fontos látni, mert a késztetés nagyon erős, hajtja az embert, hogy szórja a magot, vigye a fáklyát.
Jó volt látni, hogy mindenki szívből jött el! És a nap végén senki sem sietett!
Az eső miatt beszorultunk a 4 fal közé, de csak majdnem, mert a falak átlátszóak voltak, az üvegfelületnek köszönhetően s köröttünk harsány zöld volt a természet! Ez nagyon nagyszerű volt!



 Nagyon jó volt, hogy aztán sétálhattunk is kint a természetben! 


Még egyszer nagyon szépen köszönöm a 14-i napot! Igazán sikerült széppé, emlékezetessé tenni az 50-dik születésnapom!

2016. január 31., vasárnap

2016.01.23. Pálforduló ( körcserkelés Pusztapalota körül )



    Január 25-höz közel adódott a pálforduló elnevezés. A régiek fontosnak tartották a jan. 25-i szent Pál napját. Mert ezt tartották a tél közepének, ahol fordulva az idő, kifele tartanak a télből, hosszabbodnak a nappalok. A körcserkelés pedig a körbejárást jelenti, vadász kifejezéssel. Valósággal körbecserkeltük Pusztapalotát.
Szép létszámmal, 23-an jöttünk össze a túrára. Jöttek Sopronból, Győrből, Budapestről, Székesfehérvárról, Dombóvárról, Veszprémből, Kádártáról és Várpalotáról.
Remek volt az idő. Sütött a nap, és még sem volt túl enyhe az idő.
Város határában még megálltunk egy közös fotózásra,



majd elindultunk felfele a Csörget völgyben. Vigyázni kellett a tempóval, mert hátunkba kaptuk a napot, nagyon melegünk volt. Ezért többször is megálltunk, hogy visszahűljünk, fújjunk egyet. Felérve a Tési-fennsík magasságára fehér táj fogadott minket.



Kimentünk Várberek-re is és érintettük a tényleges magaslati pontot is.



 Majd a Bükkfakúti árokba néztünk le. A jelzetlen oldalágába.



Márkus-szekrénye tető felé folytatva az utunkat még gyúltunk párszor, de szép volt a táj, remek volt a csapatszellem, öröm volt látni a beszélgető csoportokat, vidám mókázást. Hosszan elnyúlt a csoportunk, ahogyan szokott ez lenni ekkora létszámmal. Márkuson többet is időztünk, morzsálásra is szántunk időt.
Számomra sokat jelent, hogy idáig is eljuthattam. Sokáig nem tudtam erről a magaslati pontról, hogy merre is van. Váratott magára a területi bejárás. Aztán, egy jelzésfestés alkalmával véletlen bukkantam rá. És meglepve láttam a 40 évvel ezelőtti eredeti festést. Idén majd kifestem a mellette elhaladó úton levő fára a nevét és a tengerszint feletti magassági értékét is. Így újból megfogható lesz a Márkus szekrénye tető. Tavaly decemberével elkezdtem érinteni a túrákkal ezt a pontot is.



Eredetileg itt haladt át a Közép-Dunántúli piros útvonala. 1974-ben festette ki Fakász Tibor tanár úr. Ő alakította ki a Várpalota feletti új turistaútvonal teljes egészét a 70-es években.
Innen a Vár völgyet céloztuk meg és a Márkus-szekrénye völgy egyik oldalágán ereszkedtünk le. Még a vár előtt elkezdett szállingózni a hó.



Várnál is elidőztünk.
Vár feletti kiugrón hagyományőrző vikingekbe botlottunk. Igen nagy sikerük volt a csoportban!



Utunkat gyönyörű havazásban folytathattuk. Fantasztikus volt a Vár völgy katlanjába lenézni a havazásban!



A tavaly újranyitottuk a Vár völgy pereme piros kereszt útvonalát. 



Öröm volt ezen visszajönnünk Várpalotára. Nagy munka volt, sokáig tartott, és most újra él az útvonal!
2011 óta végezzük a Palotai-Bakony turistaútvonal-hálózatának a felújítását. Jelenleg 90%-os kifestettséget értünk el. Remélem, idén végig érünk.
Igyekeztem a csapatnak több-mindent megmutatni. Többször mentünk út nélküli szakaszon is.
Úgy érzem és a többieken is láttam, nagyszerű nap volt a mostani is!

A képeket a face-n megtalálhatjátok Javallom, ti is írjátok meg a megjegyzésbe a képeitek linkjeit! Köszönöm az eddigi képeket a Tekergők csoportban!