5 éves a Bakonyi tekergők túracsoport!

                                       

                                          

                                          2010 - 2015!
                        5 éves a Bakonyi tekergők túracsoport!

2010 április 2-án hívtam létre a turatars.com oldalon.

/ Most már  a face-n is megtalálhatók vagyunk. Bakonyi tekergők néven /
Feltett szándék volt, hogy itt vidéken is létrejöhessen egy kis állandó mag, / Várpalota - Veszprém - Ajka - Balatonfüred - Siófok - Zirc - Székesfehérvár /akik jelenlétükkel hírül viszik:

Bárki számára elérhető a Bakony!
Akiket eddig visszafogott, hogy nincs kivel, nem ismerik az utakat, eltévednek a néha rosszul felfestett turistajelzéseken, azok számára is!

2009 novemberétől havonta indítottam túrát, melyen változó létszámban jöttek össze, de mindig voltak új túratársak. Akik csak az első órában voltak újak, ugyan is hamar feloldódtunk.

Útjaink nem kötődtek feltétlenül a jelzett utakhoz, sőt gyakran jártunk általam jól ismert, de jelzetlen utakon.

2011-ben elkezdtük a Palotai-Bakony turista úthálózatának a felújítását. Szép eredményeket értünk el: Alsóperepusztától a Vár völgyön át Várpalotára kifestettük a Közép-Dunántúli piros útvonalat, Királyszállási elágazótól a Vár völgybe a piros kereszt útvonalát. Több helyre oszlopot is állítottunk, vagy a fákra feliratot festettünk. Egyáltalán a Palotai-Bakonyban felszámoltuk a megszakadásokat. Van még, ahova nem értünk el, ott is igyekeztünk megtenni, amit csak lehet. Így néhol, műanyaglapokat helyeztünk ki ideiglenesen.

                                            Közben a csoportunk országossá nőtte ki magát.
Túráinkra rendszeresen jönnek nem csak a közeli városokból, Várpalota, Veszprém, Székesfehérvár, de a messzebb levő Győrből, Budapestről, de még Kanizsáról, Dombóvárról is! Utóbbra voltak Debrecenből és Szegedről is.

Túráinkon a korosztály változó és még is közvetlen a légkör. Tizenévesek is jönnek szüleikkel, de voltak már 10 év alattiak is. Rendszeresebben 19-70-es  korosztályból jönnek.

Adtunk pontőrállomásokat is a közelben levő teljesítmény túrákon.

Egy ideje rendszeresen megünnepeljük az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékét és a márciusi túráink ennek keretében zajlanak „toborzó körút” néven.

Túráinkon a távolság 20 km-ben szokott alakulni, de normál tempóban haladunk, nem rohanunk, szánunk időt a képek elkészítésére is.

Néha pluszt is teszek bele a túrákba, ahol a lényeg, a „megálláson” van.
A hangsúly: meg-megállni és elidőzve a részleteken jobban kiélvezzük a természetet, a pillanat varázsát.

Ilyen túra volt a Titok túra 2012 májusában is,

vagy   2011 szeptemberében a Somló hegyi túránk a „borkultúra” nevében zajlott.

És koszorúztunk is az első szülinapi túránkon, a Porva-Cseszneki vasútállomáson levő Rómer Flóris és Darnyai Béla emléktábláiknál. A képen egy évvel későbbi pillanat látható, még mindig meg voltak a koszorúink.

Fontosnak tartom az ünnepeket, egyáltalán megragadni a pillanatokat és kinyújtani a korlátait, mintegy megállítva az időt.

Idén lettünk 5 évesek!

Csoportunk 3 felületen létezik. Kettőt bárki ismerheti. turatars.com-on  és a face-n  Bakonyi tekergők csoportként. A harmadik pedig a túravezető címlistája! Itt egyben megvannak mind azok , akik többször, vagy ritkábban, de eljárnak a túrákra, de meg vannak azok is, akik nagy ritkán tudnak csak, vagy még nem is voltak túránkon, de valamiképp hozzánk bejelentkeztek. Így meg sem tudom mondani hányan vagyunk. Csak azt tudom, hogy országosak vagyunk és, hogy sokan figyelik a túrakiírásainkat a különféle felületeken.

turatars.com-on 159 fő és a facen levő csoportunkban 115 fő van bejelentkezve

( természetesen benne van az átfedés is.)

Viszont a gmail-os  címlistában többen is benne vannak, azok is, akik hallgatólagosan vannak, ők is folyamatosan kapják a túrahirdetéseket, nincsenek elfelejtve. Igaz az is, hogy ha valaki szeretné aktívabbá tenni a jelenlétét, az rajta múlik. Az esély adva van. Tudom ugyan is, hogy fokozatok vannak.

Vannak olyanok akik azon vágyakoznak, hogy egyszer kijussanak a természetbe, hogy eljuthassanak egy túrára. Vannak olyanok, akik pedig a rendszerességre vágyakoznak, hogy újra rendszeresen kint lehessenek. Erre már kevesebbeknek van szerencséjük. És vannak a kiváltságosnak mondhatók, akik ágvágóval, ecsettel, egyéb szerszámokkal dolgozni járnak vissza a természetbe. Én szeretném mindegyik fokozatban levő túratársat támogatni. Úgy érzem, több figyelmet érdemel, aki nem tudja elhagyni a mókuskereket.
Itt üzenem nekik: ha szeretnéd, nem leszel elfeledve! Reményhal meg utoljára!

Idén Csőszpuszta környékén téve egy kőrtúrát, ünnepeltük a születésnapunkat.

Csőszpuszta  - Hamuháza – Csikling várrom – Erdei szentély – Kígyós árok – Károlyháza –Hétházpuszta – Albaregia barlang – Csőszpuszta útvonalon

Nagyszerű volt az idő és létszámtól független, nagyszerű volt a csapat!

Én, most késve értem a kiinduló ponthoz, Csőszpusztára. Eddigiekben még nem késtem. Ugyan is munkával kezdtük a túrát a Királyszállási elágazóban, terveztük a reklámtábla és turistaútjelző oszlopok helyét. Végre elindul ez is. Csak 5 percet késtem. Kerner Márti már várt bennünket. Pegán Piroska, és Hengl Marika, meg jó magam alkottuk a csapatot.

Jó kedvvel, vidáman beszélgetve indultunk neki utunk első állomása felé, Hamuházára. Élveztük a kora délelőtti napsütést.

Hamuházán csak átmentünk, majd a közeli Csikling várromnál időztünk el. Itt egy nagyobb csapat előzött meg minket.

Aztán mindent megnézegetve haladtunk a piros sávon lefele egészen Kisgyón bányáig.

Megnéztük a hangyavárakat is. Amit csak lehetett, megmutattam a hangyákat illetően, meghallgattuk a neszezésüket is.

Következő megállónk az Erdei szentély volt. Itt borral, és Márta pogijával megünnepeltük a Tekergők 5. szülinapját! Akárhányan is voltunk, nagyszerű volt a hangulat! Közeledve áprilishoz, nagyon vártam már ezt a napot, mert sokat jelent számomra az elmúlt 5 év!

Majd tovább indultunk, hogy Kígyós árok mellett Károlyházára felérjünk.

                                            Csodálatos ez az árok, fantasztikus a méreteivel.

                                                                   És a földtani titkaival.

                                                      Károlyháza pedig érdekes egy hely.

 A ház tornácán a felirat szerint 1924-ben épült. Idén 91 éves! A körötte levő fák viszont fiatalabbak. Tán 30 évvel későbbiek. Úgy tűnik, hogy megélt már egy erdőváltást is. A 2010-es szélvihar, amikor sok fa kidőlt a szélcsatornák nyomán, itt a ház körül semmi kidőlés nem volt. Jól eltalálhatták az építők! Nos ilyen titkai vannak  Károlyházának.

Következő kiemelkedő pontunk a Szárazkút volt. Alig lehetett látni belőle valamit, mert a fakidőlés miatt az ágak eltakarták. Még a levezető kút kávát is eltörte a lezuhanó ág.

Mi a felette levő, kissé rejtett lőtéren ültünk le. Koronglövészetet szoktak itt gyakorolni. Szép kis tér.

Innen Csőszpuszta felé vettük az irányt, de közben még benéztünk az Albaregia barlanghoz is.

Sajnos, a kék barlangjelzés az előtte levő fiatal susnyákos kis erdőben elveszlik, nincs mire festeni a jeleket. Még jó, hogy ismertem a járást.

Itt is ráférne némi takarítás.

Igazából ezek a barlangok, nem az a klasszikus, vízszintesen kezdődő járatúak, hanem, olyanok, mint egy kút. A járatok függőlegesen alakultak ki. Bővebbet az Albaregia barlangkutató állomáson lehet ezekről megtudni. Itt vannak vezetett túrák is. Lásd a face-t.

Kellemesen elfáradva értünk vissza Csőszpusztára.  

                  Képeket itt érheted el!

                               És zárásnak egy kép az első szülinapunkról, 2010-ből, Porva-Csesznekről!
30 fővel és vadpörkölttel ünnepeltünk! Ilyenre és képesek vagyunk. Ha nem hiszed, járj utána!
Most elindult egy újabb 5 év! Vannak terveim, álmaim! De rajtatok múlik, merre is!

"Ahol az álmok nem érnek véget!" / Burok völgy / 2014.11.22.

        Királyszállási elágazóban volt a gyülekezés.

Páran a 7 órási busszal mentünk fel és tettünk egy rövid kört. 

De szerét ejtettem  a lekopott jelzéseink pótolni. Még 2011-ben festettük fel, de a virágoskőris nem szívleli, teljesen lepörgött. Ideiglenesen vékony műanyag lapokat helyeztem fel.

                                                                     Várberek

Majd kezdtek gyülekezni a túratársak. Sokan, sokfelől és többen kutyukkal.

Várpalota, Pétfürdő, Székesfehérvár, Zánka, Balatonalmádi, Veszprém, Oroszlány,Öskü

18-an voltunk és 5-6 kutyánk

Most nem a szokásos irányban, a műúton indultunk el, hanem egy völgybe kezdtünk leereszkedni, hogy a túloldalán Közép berek mellett bukkanjunk fel.

Kutyusok nagyon élvezték a szabadságot és egymással kergetőztek nekünk nem kis örömöt okozva.

  Volt izgalom is

Érintettük Felső puszta romjait is. Pár évtizede még itt virágzó terület volt több pincével és gyümölcsösökkel, konyhakertekkel.

 

      

                                                           De most elvadult dzsumbuj rejti

Tovább haladtunk a Fehér sziklák felé

 Ez a túra most másabb volt, mint az eddigiek.

Szeretem volna mindig is megmutatni, hogy a túrák többek, mint, hogy végig haladunk a természetben...

Vannak gyönyörű kies helyek, sziklakiugrók, völgyrészletek ahol az ember úgy érzi, mintha nem is a földön járna. Pedig ott jár.

Akkor, még is hol jár, és az érzést hogyan lehetne megnevezni? Hogy egy másik valakinek el tudjam mondani: hol is jártam!

Fontos volt számomra mindig is az ünnep, igyekeztem odafigyelni és észrevenni az alkalmakat ünnepelésre. Túrákba is beleviszem. Novemberi túránk neve ezért is lett:

 " Ahol az álmok nem érnek véget!"

Olyan helyre terveztem a túrát, ahol másabb a táj, ahol nem mindennapi ott lenni.

Pár szó kíséretében bontottam finom borokat... Szép volt!

Amit fentebb leírtam, arról szólt a kis beszédem. Vagy is, hogy : „Ez a túra most másabb, mint az eddigiek. Adott a táj szépsége, még ha a mai nap nem is a legszebb kilátás van, fontos észrevennünk a részleteket és el is merülni benne, közben tere-fere, poénkodás, falatozás…

de még is álljunk meg egy pillanatra és tudatosítsuk magunkban ezt a pillanatot, hogy itt többről van szó, mint amit látunk, érzékelünk a tájból, a mai napból:

ez az a hely, pillanat, „ahol az álmok nem érnek véget”

Koronázzuk meg olyan mozdulattal, amilyen mozdulatot másként nem ejtenénk meg itt kint a természetben...

Ezért bontsunk finom borokat és csurranjon pár csepp a több tíz méteres mélységbe. Oda, ahova szívünk kötődik.” 

Majd utána még mindig volt a tarsolyomban 5let!

Tovább indulva a meredek lejtőn leereszkedtünk le a völgybe.

 Ki így csúszott, ki úgy trükközött, volt akik rutinnal kezelték.

Közvetlen oda értünk le, ahol a völgy délnek fordul. Onnan haladtunk a Királyszállási elágazó felé levő vége felé.

                                                                   Jó volt a hangulat! 

És a völgy is hozta a maga szépségét!


Szép volt ez a mai nap is. Nagyszerűek voltak a túratársak, a kutyuk is. És épp időben értünk ki az autókhoz, az elágazóban.

 Képeim ITT TALÁLHATÓAK
Szűcs József képei   ITT TALÁLHATÓAK