Amadeus vagyok az Erdők vándora,
a Palotai-Bakony őrzője.
Hatalmas nagy területet kaptam ajándékba. Hasonlón, mint
ahogyan Zádor várát kapták Sági Gáborék. Hasonlóan.
Pusztapalota csak egy pont, de igen fontos pont számomra ebben a
hatalmas nagy területben.
Mindig csodálattal töltött el Zádor várán munkálkodók
munkája, ahogyan körültekintően nekifogtak, apránként haladva.
Majd, ahogyan segítők lettek körülötte, aztán baráti, segítő
kezek. És a legszebb, hogy még a neten is nőtt a baráti közösség, a face
Zádorvár-Pécsely oldalon.
Itt kísérhettem figyelemmel a fejleményeket!
Úttörő koromban jártam egyszer
Zádorvárban. Egy éjszakára meg is álltunk, sátrakban aludtunk. Így végképp van
kötődésem.
Nekem is van egy váram, melyért aggódom, a Pusztapalota, de
egyelőre mást tenni nem tudok érte.
Annyit még, hogy a környék turistaútvonalait tettük rendbe a
Bakonyi tekergők túracsoportunkkal. Így végre újra jól követhető a kifestett
útvonal, újra van lehetőség körtúrára. Piros sávon, a Vár völgyben ki lehet
menni a várromhoz, majd vissza lehet jönni egy másik útvonalon a Vár völgy
pereme piros keresztjén.
Piros kereszt útvonalát a semmiből hívtuk újra életre.
Támadt egy gondolatom, hogy megmutatom azoknak, akik a
Zádorvár feltámasztásán dolgoznak. Hátha támad valami konkrét ötletük. Mit is
lehetne az omladozó Pusztapalotáért tenni?
Zádorvárral ellentétben Pusztapalota másabb annyiban, hogy a
magas toronymaradványról omló kövek nagyobb veszélyt rejtenek.
Gyerekkoromban sokáig még zárva volt a felső ablak, ma
pusztul az „U” alak. Jelenleg senki sem törődik vele, pedig a közelében
sokmilliós pályázatok száguldoztak el! Némely esetben felesleges dolgokra.
Láttam, némelyik kivitelezésében benne is voltam.
Sági Gábor, Barcza Norbert és Sóti Ernő ( Zádor vár kapitánya )
jöttek el meghívásomra. Díszvendégünk pedig aki képviselte az Erdei aprónépeket,
a kis koboldom volt.
A ködösnek induló reggelt nagyon szép napos idő váltotta
fel.
Így nagyszerű időben volt részünk, igazán kiélvezhettük az
őszi erdő pompáját.
Gáborral már régóta komentelek a Zádorvár – Pécsely face
oldalon, de mindenikűkkel most találkoztam először. Hamar hangot találtunk.
Igyekeztem röviden, tömören, még is sok szóval bemutatni az
erdőt, a titkait.
De ők is hamar rátaláltak.
Utunk első célja az a gerinc volt, melyen várárokkal
körbevett magaslat van mindenféle kőfalazás nélkül.
Majd tovább menve a
gerincen egy csodálatos sziklakiugróhoz értünk ki.
Kis fantáziával ez lett
volna Bátorkő, melyről okleveles adat 1341-től van? És ezen a gerincen
állhatott az a vár, mely a középkorban, a XIII, századtól uralta a környéket majd
100 éven át, míg a mostani (Puszta)Palota ( oklevél 1397-től említi) jogfolytonosan
át nem vette ezt a szerepet, hogy tőle ugyanígy jogfolytonosan át vegye a mostani
Thury vár Várpalotán.
(1440-1445 – Újlaki
Miklós megépítteti a mostani Várpalotán levő Thury várat)
Az a gond, hogy a török uralommal elveszlett az emlékezet. A
mostani Várpalota és az akkori Palota keleti határában álló ferences kolostor
is odaveszett a török időkben. Itt is és Zircen is, a Ciszterci apátságban, de
Veszprémben és Fehérváron is iratok sokaságai veszhettek el. Tán ezekben
meglett volna az első, a Bátorkő várának a helye is.
1520-as években még várként említik Bátorkőt Palota mellett és
csak 1537-ben említődik pusztavárként. Az is érdekes, hogy sokáig említik
Bátorkőt és Palotát az oklevelek, de egyszer sincs olyan, hogy különbséget
kellene tenni kettő Palota vár közt.
Már pedig az oklevelek szerint még a mostani Thury vár előtt
épült valahol egy vár Palota néven, aztán csak később a Thury vár. Palota nevét
először 1397-ben említi oklevél.
Nos elgondolkodtató, amint álltunk a várárokkal körbevett
magaslaton. Főleg, hogy nincs is rendesen leírva az, ami meg is van az
oklevelek alapján. Wikipediát böngészve kezdtem el kibogozni.
Merjen valaki szólni, hogy nem hiteles!
Majd leereszkedtünk Pusztapalota várromjához, mely akár hol
is állhatott Bátorkő, ez nem lehetett. Állítólag az építési jegyei későbbiek.
Alaposan körbejártuk.
A Vár völgyben, a Várpalotától 6 km-re levő várrom most is
grandiózus!
Nem lenne szabad hagyni pusztulni, veszélyes romként
omladozni.
Szóval, fantasztikus nap volt!
Többi kép Zádorvár-Pécsely oldalon.
