2017.09.16. Bor-kultúra Dörgicse környékén

    Esős volt a péntek, így kétséges volt a másnapi túra. De sikerült a met.hu-n lefigyelnem, hogy szombat hajnalban, reggel eláll az eső. Busszal mentem le. 8 körül Balatonfüreden még szakadt az eső. Most bele gondolva érdekes, mert nem volt nálam esőálló ruha.Biztos lehettem a dolgomban.

Tőle 15 km-re levő Balatonakaliban már egyáltalán nem esett, amint leszálltam a buszról. Igaz, 1 óra múltán elkezdett pötyörészni keveset, aztán végkép elállt. És érdekes, mert sár sem volt, amint kiértem a szabadba. Nagyon szép nap volt, bánhatod, hogy otthon maradtál!

Egy régi álmom teljesülhetett, amint kiülhettem a csodálatos Nivegy völgye fölé, a Szent Balázs templom romja előtt. És igen. Volt Bor-kultúra is!

Érdekes volt körülnézni az eső után, ahogy Balatonakaliban leszálltam. Frissen vizes volt minden, de nem eset!

Akaliban már korábbi években is jártam, meg idén augusztusban is. Dörgicsén csak régebben, úgy két alkalommal lehettem, de az is szívemhez nőtt.

Terveztem, hogy végre újra ellátogathassak a gyönyörű vidékre. Szerencsére, Akaliba  van rendesen busz járat. Veszprém, Várpalota és Székesfehérvár irányába is. Oda és visszafelé is.

Ezért is mertem meghirdetni ide túrát.

Valamikor itt volt a temető. Aztán változtatni kellett a helyén. Emlékül megmaradtak a sírok, a kőkeresztek. Érdekes volt most alaposabban is megnézni.

Felfele menet fantasztikus panorámában lehetett részem

Balaton-felvidéken járva az ember egy varázslatban jár. Önmagában a táj a domborzatával, a szőlőivel, a régi házakkal, utcáikkal… Romjaival és háttérnek néha ott a Balaton is. 

Valamikor a török időkben  határ vidék volt.

Fantasztikus volt az utcákon végig járni. Láttam felújított   régi  házakat is!

Három nevezetes rom van Dörgicsén. Kettőnél jártam.

Alsó Dörgicse, Boldog asszony templom romjánál.  

Nagyszerű látvány, rendezvénynek is nagyszerű hely

Majd jártam a Levendáriumban is!

Azzal, hogy kövekből építkeztek, végkép illeszkednek a templom romhoz. Lehetne egyszerű virágkertészet is. Jól illene az is a templom környezetébe. De a levendulával egy különös légkört sikerült létrehívni. Azt hinné az ember, hogy a hajdani kolostor kertet hívták életre. Sajnos, nem is olyan egyértelmű, hogy valaki ilyen csodálatos tájba, helyszellembe illőt alkosson. Láthatjuk Veszprém sétáló utcája felújításán, mennyire elszúrták. Szürke és sivár lett. Azt kell mondanom, hogy valami féle arány érzék mindenképpen kell. Még ha nem is tudatos. Itt pedig azt láttam, hogy nagyon is tudatos, illetve sugalmazott volt ez a Levendárium létesítés. Egy kegyelem! Ezt éreztem az egész kisugárzásából

Fantasztikus színfoltja lett Dörgicsének, igazán a környezetbe illő! Nagyon régen jártam arra és emlékszem, még csak üres füves rész volt a templom rom körül. Már akkor megfogott Dörgicse környéke. Örömmel újságolom el a túracsoportomnak az élményeimet és mutatom meg a képeket! Köztünk többen is levendula rajongók!

Felső Dörgicsei templom rom

Felemelő lelki élmény!

A rom előtt az evangélikus templom tornya látszik, ne tévesszen meg.

És a falu másik nevezetessége, a Pántlika pincészet!

Szívem számára egy másik fontos hely! Örömmel láttam a felújított pincészetet!

És a megérdemelt pillanat!

Finom Palócos gulyás leves volt kenyérrel és egy pohár bor

És a beszélgetés a kiszolgálóval.

Sajnos, a Balaton partról alig van buszjárat Dörgicsére. Pedig, nyáron, rossz idő esetén jó program lehet egy ilyen kirándulás, körültekintés a falvakba.

Dörgicsét elhagyva, elindultam a Szent Balázs templomromját felkeresni.

 Ott még nem jártam.

Élmény volt megpillantanom!

Megrendít midig, hogy bár rom, köveit széjjelhordták, enyészetté lett, de nem süllyedt feledésbe. Újra él a Szent Balázs temploma, újra tartanak egyházi alkalmakat és néha esküvőket is.

Jól körbe és keresztül jártam.

  

Templom elé kiülve elnézelődtem a tájban.

Régi álmom teljesülhetett, amikor az előttem elterülő Nivegy völgyén végignézhettem!

Majd a szőlő hegyen leereszkedve, néhol egy fürtöt lecsípve lassan leértem az aljba.

Szomorúan láttam elhagyatott szőlőst is.

   Szép volt ez a nap. Kegyelem, hogy el is állt az eső, és, hogy nem volt még sem sár, az eső ellenére. Szép emlékeket adott ez a nap, a táj, a finom bor. A színek és a vidék

 varázsa!
További képeket a Bakonyi tekergők face oldalán találhatsz a blog címére keresve.

50 éves az Erdők vándora, a Palotai-Bakony őrzője!

50 éves az Erdők vándora, a Palotai-Bakony őrzője!

                            / Merj álmodni! Nagyot! /

                   Kicsit megkésve, de következzék a túrabeszámoló!

Csapatommal, a Bakonyi tekergőkkel levő szülinapi túrát május 21-re hirdettem meg.

Résztvevők Várpalotáról Simon Edit, Bodajkról Kertész Péter, Zsámbékról Kovács Olgi és párja Gergály Péter, Veszprémből Pegán Pircsi.

Az útvonal a Cuha völgye volt.

    Először egy kis irodalmi betéttel kezdtük az ünnepi napot. 

Saját verseimből tartottunk egy érdekes felolvasást. Elkezdtem egy versemet, majd hol az egyik kezdet bele a nála levő másik versbe, hol a másik és haladtunk végig. Nálam levővel zártam.

Örömmel láttam, hogy tetszett a társaságnak!

 Majd bontottunk bort és köszöntöttük az ünnepeltet.

Díszvendégünk is volt ám! Egyszer csak előbújt a zsebemből, a társaság nem kis meglepetésére! 

 Majd, tovább indulva

Felkerestük a „Bakancsos” szobrot is.

Aztán egy cukrászdát is kifelére.

Itt internetre fellépve megmutatva megosztottam a csapatommal, hogy milyen volt a 14-i meglepetés szülinapom.

Tovább haladva lassan kiértünk a városból. Közben jót beszélgettünk, mókáztunk.

Gyönyörködtünk a májusi természetben! Pircsit a vasút mellett haladva elkapta a vasutas láz! Ezt sokan ismerik, akiket megfertőzött a vasút szeretete. És szerintem, még gyerekkorában. Akkoriban még gőzmozdonyok jártak!Számomra is varázzsal bír a vasút! Azok a régi szép évek!

Szép volt a Cuha patak, volt benne rendesen víz, de már nem olyan magas. Így egy kis izgalommal átleheltet kelni a patakon.

Útközben meg-megálltunk könnyíteni a zsákon.

Meg, hogy élvezzük a természetet!

Porva-Cseszneken, a vasutas házban már várt bennünket az ebéd.

Megérkezve először előkészültünk az ebédre, aztán átvonultunk a szemben levő forgalmi iroda épületéhez koszorúzni. Dornyai Béla és Rómer Flóris emléktáblájához.

Szerintem fontos, hogy megálljunk néha az élet szokványos, kliséi ellenében és ünneppel tegyük emlékezetessé az alkalmat, kinyújtva perceit.

De jó lenne, ha minél többen felfedeznék ennek a lényegét!

                                                          

                                                            Merj álmodni! Nagyot!

Ebéd közben fel-felnéztem, hogy jól mélyen magamba zárjam ezt az ünnepi pillanatot!

Emlékezni akarok mindig a Porva-Cseszneket körülvevő erdős hegyvonulatra, az ebéd pillanataira…

50 év! És mennyi emlék!

Emlékszem gyerekkorom első emlékeimre is!

Természetesen az ebéd is jó hangulatban, nevetgélésben telt.

Tovább haladva utunkon beszélgettünk, nevetgéltünk, gyönyörködtünk a természetben, izgalmas volt a patak átkelés pillanatai.

Természetesen velünk tartott a dísz vendégünk is a kis Kobold! Még Királyszálláson a szülinapon csatlakozott hozzám, egyszer csak ott termet a tortán. 

Mivel volt időnk, így felmentünk a Cuha felső folyása mentén levő szurdokon is.

Vissza felére aztán sprintelnünk kellett, hogy elérjük a vonatot.

Alig tudtam már menni! Pircsi öntögette belém a lelket!

Beérve Vinye vasúti megállóba, rá 3-4 percre már jött is a vonat.

Szép napunk volt, az időjárás  jó volt. Emlékezetes nap lesz ez is!

De!

Itt még nincs vége!

Hazafelére Dittel és Péterrel jöttem. Bakonynána felé vettük az irányt és Kis Tés mellett megálltunk, hogy megnézzük a „Tési grandkanyont”, a Csepegő árok beszakadást.

magam is csak most láttam először! Edit nagyon odavolt a naplementéért. Meglett! És hazafelére a hold is!

Igazán szép volt ez a mai nap!