Kissé szürke időre ébredtünk, de
ez a csapatot nem tartotta vissza.
Reggel, 08 után nem sokkal,
budapestiekkel az élen, már kezdtek szállingózni a jelentkezők.
Nem tudtam
mennyien is leszünk. Szerdán visszamondtam a 19 fős kisbuszt, mert
úgy látszott, nem leszünk még 15-en sem.
Sorban érkeztek a túratársak és
21-en jöttünk össze. Szélrózsa minden irányából!
Jöttek Budapestről, Vecsésről,
Érdről, Székesfehérvárról, Veszprémből, Nemesszalókról,
Pápa mellől, Győrből és helyből Várpalotáról is.
Kicsit a számokról: 6-an voltak újak
(természetesen, lehet, hogy egyeseknek mindenki új volt! ),
Várpalotáról 7-en jöttek össze. Többen is hoztak másokat is a
túrára. Tigriske negyed magával jött, Mariann / Dokuro / ötöd
magával.
A korosztály is változatos volt.
Huszonévesektől kezdve a 60-on felüliekig, minden korosztály
képviseltette magát.
Kisbusz helyett, autókkal dobtuk fel a
csapatot a Királyszállási elágazóhoz. Ténylegesen innen indult
a túra.
Az útvonal: Várpalota –
Királyszállási elágazó - Burok völgy Bakonykúti – Inotai
dombok - Várpalota
Királyszállási elágazónál aztán
hatalmas köd fogadott minket.
De ezen kis Jägermeister-rel hamar
felülkerekedtünk.
Jó kedvre derülve indultunk neki a
túránknak!
Sokfelől voltunk, sok új arc volt.
Hamar oldódott a hangulat.
Burokba leérve, már jobb kép
fogadott minket, mint az elágazóban, kisebb volt a köd. Múlt
hétvégén az előzetes bejárás során tapasztaltam, mennyire el
tud futni az idő, korán is sötétedik, így most a csapatomnak
frissebb tempót irányoztam elő. Igyekeztem megosztani velük a
bejárótúra tapasztalatait. Mégis azon voltam, ne legyen rohanós
a tempó, hiszen volt bőven akadály. Voltak viszont élcelődök!
Ne, hogy már a túravezetőnek legyen igaza! Őket kettő percre
kiállítottam.
Volt több tábori fotósunk is! Komoly
gépekkel. Kíváncsian várom a képeiket!
Nem volt nagy sár, de néhol a
vízmosás oldala csúszott, a fák nedvesek voltak, és az avar
jótékonyan mindent elfedett. Oda kellett hát figyelni, hova lépünk
és mire. Legtöbbünknek új volt még a Burok völgy, az érintetlen
természet. Természetvédelmi területen jártunk, így a kidőlt
fákat nem takarítják el, hagyják, úgy amint van.
Bükkös ároknál álltunk meg
hosszabban. Előkerültek a szendvicsek, a megmaradt Jägermeister.
Utunkat tovább folytatva, mintha csak
egy bombatámadás nyomán haladtunk volna.
A csapat a völgyben több kisebb
csoportra szakadozott. Volt tréfa, móka az akadályok leküzdésében.
Az elején úgy volt, hogy Tigriske
zárja a sort. Aztán, még is úgy alakult, hogy ő került az élre
így volt, aki vigye a csapatot. Ezt kihasználva a sorban fel alá
jártam. Hol leghátul, hol elől, hol középen. Így többekkel is
tudtam beszélgetni egy kicsit. Újakkal, régen látottakkal
egyaránt. Figyeltem, hogyan halad a csapat, hol akadnak el, hova is
kell a biztatás. Út az nem volt, csak ösvények. Ha rádőlt a
fa, akkor az sem. Nagyon vadregényes volt. Úgy láttam, mindenki
élvezte. Fotósaink néha lemaradtak, de megérte. Néztem az első
képeket, szépek.
Elértük a 171-es üzemi pontot, már
közel volt, a kék pluszjelzés, ahol kiléptünk a völgyből a
fennsíkra. És még időben is jól álltunk.
Bakonykútiba 14:17-re értünk be.
Nézelődtünk, fotóztunk, közben
terelgettem a csapatot a keramikus házához, aki már várt
bennünket.
Deák Ildikó szabadidejében foglalkozik kerámiával,
más a főállása. Van egy kis műhelye is.
Szabadság utca 33-ban lakik, nem messze a
templomtól. Egyelőre még nincs házszám, de mire mész, lehet,
hogy pótolja.
Viszont a háza előtt a kis fán is
vannak kerámia figurák.
Ha biztosan otthon szeretnéd találni, akkor a 06-20-988-39-79 telefonszámon tudsz vele egyeztetni.
Megbeszéltem vele, hogy az elérhetőségét kitehetem.
Elidőztünk nála, szép dolgai
vannak! Többen is örömmel vittünk a kerámiákból.
Közben eszembe jutott, hogy Jóskánál
van Tigriske bora, amit még reggel adott. Én meg tovább passzoltam
Jóskának, hogy vigyázzon rá. Felbontottuk.
Aztán igyekeztünk is hazafele.
Hideg völgynek indultunk ki a faluból,
a kék négyzeten. Majd, ahogyan elértük volna a Hideg völgyet,
Inotai domboknak kiléptünk. Szép látvány volt a Baglyas hegy
hátulról. Ritkán van módom látni!
Aztán Várpalotának egyenesen
folytattuk az utunk.
Várpalotára, a katolikus templomhoz,
pont 17 órára értünk vissza!
Ügyes egy csapatom volt! Le a
kalappal! Korábbi túrákon kisebb volt a táv, könnyebb volt a
terep, könnyebb volt tartani az időt. Most oda kellett figyelni.
