2016.május 14.
Kedves barátaim, túratársaim!
Hála az öcsém
szervezésének, szép napot tölthettünk együtt!
Szerintem, sok minden tette széppé a tegnapi napot,
amit a folytonos eső sem tudott elrontani.
Sok minden szépet, drága ajándékot kaptam Tőletek, de
mindennél sokkal nagyobb volt számomra a jelenlétetek! Legtöbbetekről nem is
hittem volna, hogy személyesen találkozhatunk itt nálunk, Királyszálláson. Ez
mélyen megfogott, hogy áldoztatok az időtökből és öcsém mondta, hogy azonnal
reagáltatok, megmozdultatok a hívására.
Nagyon örülök, hogy belementetek a játékba, a
varázsba! Számomra nagyon fontos a varázs, a csoda tetten érése a természetben.
Fontos, hogy meglássam az egyszerű természeti létezésben a manóvárakat, vagy
éppen azt, ahol egy őz vackolt el az előző éjjel.
Öcsémmel aztán sokat beszélgettünk az este az
előkészületekről. Érdekes volt!
Nagyon örülök, hogy öcsém megismerhetett benneteket és
nagyon jó barátokra lelt!
Számomra sokat jelentet, hogy több féle közösségből is eljöttetek!
32-es fórumból Bárány Ildikó (Bibi ) a kis Vencellel, Kuti
Erzsébet ( Pumukli, vagy, csak Zsóka ) és
párja Gábor, aztán Erika ( Ine ). Zsóka és Erika a Tekergők face oldalának az adminjai.
Kozma Ági, Vörösmarty Rádiótól. Koska János, ő készítette
a napról a video felvételt, ő is túrás
társunk. Szakácsunk és a gitárosunk, Gágó Zsolt, lánya Zsófi aki furulyázott és
barátja Máté. Ákos atya a pannonhalmi bencés közösségből. Testvéreim, Marika, Anikó, és Józsi. És
házigazdánk Hengl Marcsi.
Még másokat is megkeresett öcsém, akikről csak tudhatott,
de ők nem tudtak eljönni. Például, Andi bohóc, aki video üzenetben köszöntött.
Elgondolkodtam, hogy egyedül én voltam, aki mindenkit
ismert. Illetve Kozma Ágit még nem ismertem, vele tegnap találkoztam először. Öcsém
meghívására jött el, képviselve a médiát. Hamar jó barátság alakult ki vele is.
Képzeljétek, majdnem gumicsizmásan mentem. Csak az
fogott vissza, hogy a túracsoportom ne érezze magát annyira kellemetlenül, hogy
ebben a sáros, esős időben hozzám képest mennyire esélytelenek a félcipőjükkel.
Tényleg
nem tudtam semmiről sem. Úgy tudtam, hogy egy családhoz jövök túrát vezetni. A
Tekergős túrát így 21-re hirdettem meg.
Jól jött a Róbert ház vendégeinek a díszkara is.
Számomra nagyon jól esett, hogy senki sem kerülgette a
másikat idegeként, úgy láttam, hamar hangot talált egymással mindenki.
Hanem, bármennyire nem is én akartam lenni a nap
fénypontja, nem is lettem az, Kis Vencel vitte el magasan a pálmát!
Én voltam az ünnepelt, de valójában, számomra Ti
voltatok az ünnepeltek, akik eljöttetek!
Annyira jól esett látni, hogy egymással mindenki
közvetlen volt, mintha már régóta ismertétek volna egymást.
Az emlékkönyvben szépek voltak a
beírások!
"A Szeretet nem ismer
határokat, ez ma is bebizonyosodott, 2016-ban egy elvadult beteg világban
emberek így össze tudnak fogni egy 50 éves születésnap alkalmából, ez egy
kisebb csoda..."
Több mindenen elgondolkodtam.
Néha a munkámban, a küldetésemben egyedül találom
magam, néha nehéz a helytállás.
De már nem foglalkoztat az elismerés, vagy, hogy mi
értelme?
Mert elégszer volt már a tegnapi szülinaphoz
hasonló visszajelzés. Viszont ezek nagyon fontosak! Fontosak látni, amint a
munkám gyümölcséből mások erőt meríthetnek, felüdülhetnek. Fontos látni, amint
az elvetett mag kihajt és meghozza a maga növényét termését. Fontos látni, mert
a késztetés nagyon erős, hajtja az embert, hogy szórja a magot, vigye a
fáklyát.
Jó volt látni, hogy mindenki szívből jött el! És a nap
végén senki sem sietett!
Az eső miatt beszorultunk a 4 fal közé, de csak
majdnem, mert a falak átlátszóak voltak, az üvegfelületnek köszönhetően s
köröttünk harsány zöld volt a természet! Ez nagyon nagyszerű volt!
Nagyon jó volt, hogy aztán
sétálhattunk is kint a természetben!
Még egyszer nagyon szépen köszönöm a
14-i napot! Igazán sikerült széppé, emlékezetessé tenni az 50-dik
születésnapom!
