Téli Cuha 2012. dec.15.

Ugye, milyen nagyszerűt lehet túrázni esőben is?

Mikor a nap végén jöttünk ki a presszóból, felrémlett bennem a egy gondolat: kicsit kívülről láttam magunkat, a vidám hangulatú túrázós csapatot, akik önfeledten, az esővel mit sem törődve jöttek ki a presszóból. Volt egy irigy érzés bennem, mintha egy kívülálló lettem volna: De jó nekik! Bár csak én is közéjük tartozhatnék…

Tudjátok, nagyon jól esik, hogy már én is tagja lehetek a nagy túrázóknak, akik még ilyen időben is túrázni mennek, és a nap végére semmi agyon ázás, fázás, letörtség.

Hogy jobban érts! Én csak 2009 novembere óta túrázom rendszeresen. Csapatom 2010-től lassan nőtte ki magát. Még most sincs teljesen vízhatlan felszerelésem. Képzelheted, amikor eleinte a túrákon találkozhattam nagy túrásokkal, spec bakancsokkal, kamáslival, ha esett, akkor ponchóval, mennyire megnéztem őket. Lemintáztam.

Szombat este, úgy láthattam magunkat, mintha egy sóvárgó valaki nézne minket.

Utóbbi években életem nagy álmai válnak valóra. Havonta rendszeresen túrázom, aztán a turista útvonalak felújítása. Annyira kellett ez már! Egyszerű, hétköznapi emberek vagyunk. Mégis, egy olyan érzés is átjár, amely kihúzottá tesz, mely eszembe juttatja, honnan is jöttem, mekkora nagy utat tettem meg.

O                                                                    O                                                                   O

     Gyönyörű időre virradtunk, szépen,  váltakozón esegetett . Hol észre lehetett venni, hol meg nem.

Sylvester Stallone és Chuck Norris is rágódtak, de ezt a túrát, már ők se merték bevállalni. Annyira azért nem voltak olyan elvetemültek, mint mi.

Szóval, akinek volt esze, vagy valami érdemleges mentsége, az otthon maradt.

Útvonal: Zirc – Borzavár – Porva-Csesznek vasútállomás - Cuha völgy – Vinye – vonattal vissza Zircre

Túratársak Várpalotáról, Székesfehérvárról, Agárdról, Csákvárról, Zánkáról jöttek

Szerencsénkre, hogy a szemerkélő esőn kívül nem volt rossz idő. Miután beöltöztünk eső riogató jelmezeinkbe, elindultunk a közeli presszóba a túránkat regisztrálni. Kellő mennyiségű forralt bor után kezdődhetett is a túra. Első pontunk, a reg. után, a Ciszterci apátság volt. Már várt bennünket a 82 éves ciszterci Elizeus atya. Mintha csak a 60-as éveiben járt volna! Meg sem látszott a kora. Örömmel mutatta be a ciszterci rend életét a kezdetektől, a rend létrejöttétől. Volt egy ügyes képes mappája is!
/ Ildikó fényképezte le /

Aztán, egyszer csak megállt és megkérdezte, mennyire van időnk. Mi nagy illedelmességgel: van, tessék csak mondani! Most már tudom, hogy a következő alkalommal 20 perces bemutatót fogok kérni. Az atya tud rövidebb bemutatót is.

Le a kalappal a csapat előtt. Szépen ment a térdhajtás, a Dicsértessék! Tudod, hogy van, azért van ám itt kultúra!

Újra kint az esőn, Szabolcsapa feldobta, hogy elszaladt az idő, ne menjünk Borzavár felé, hanem egyenesen a Közép-Dunántúli piroson, a Cuha patak mentén. Később rájöttem, hogy

arra felé is 20 km. Viszont, Borzavár után nagyon sáros lett volna a szántóföldön átvivő földút. Jó ötletei vannak Imrének!

Hanem, egy valaki nagyon hiányzott ám a csapatból! Reggel már nem is volt otthon, hiába kerestem. Kötelessége miatt kellett kihagynia a túrát. / nem volt megfelelő mentsége /

Aztán, amint bolyongtunk, illetve irányoztuk magunkat Cuha felé, meg az illemhely felé…

Egyszer csak a túracsapattal kibukkanva a lakótelep házai közt, a parkolóban meg is találtam Alexzsu-t! Kár, hogy a találkozás pillanatáról nincs kép!

Nagy örömmel! "Szia Zsú! Éppen téged keresünk, addig el sem akartunk menni, míg téged meg nem találtunk."
 Már közel voltunk 11 órához! Azt a nagy meglepetést, meg derültséget! Sorba jöttek elő a Tekergők. Majd hamar váltottunk pár szót vele.

Fájó szívvel, de jó kedvel búcsúztunk tőle. Hagytuk dolgozni, vagy mi.

11¹¹-kor hagytuk el a város határát.

Ennyit a szervezésről! 

Majd, megnéztük Pintér hegy alatt, Kardosrét kicsi temetőjét. Utunkat innen jó darabig egyhangú ritkás táj kísérte. Látni lehetett, mekkora lehet nyáron a gaz, a csallán. Aztán hógolyóztunk is egy keveset.

Nem sokára el is értük az első Cuha gázlót, a Csárda hegy alatt

A táj erdei nézetre váltott. Szép volt! Aztán, örömünkre láthattunk frissen festett turistajelzéseket is!

Az eső meg hol megállni látszott, hol megint vissza kellett venni az esőkabátot.

Aztán felbukkant Porva-Csesznek!

Itt megálltunk morzsálni.

Majd utunkat Vinye felé folytattuk. Nagyon szép, jól karbantartott úton haladtunk, a Közép-dunántúli piros jelzés mentén. Aztán elhaladtunk az Aranyos völgy mellett.

Gázlóknál a szokásos izgalom, móka. Bár kevés víz volt most a Cuhában.

Jó volt amikor néha elállt az eső, könnyebben lehetett szét nézni. Elgondolkodtam, vajon, hogyan nézhetett ki a Cuha völgy a vasút előtt?

Utunk során megálltunk az egykori kőbányánál is.

Élmény volt a méreteken elámulni!

Lassan aztán tovább indultunk. Egyik gázló jött a másik után, majd az utolsó gázlónál levő vashíd.

Kőpince forrást is érintettük és 16-kor  értünk ki Vinyére.

Pokol csárdában eltöltöttünk egy kis időt, aztán irány a vonat.

Az elvetemültek, akik még ilyen időben is kimennek túrázni!

Mégis, azt mondom, szép napunk volt, mert szerencsére a szemerkélő esőn kívül nem volt rossz időjárás. Zircen, túránkat érvényesítendő, újra felkerestük a ki indulási pontunkat, a presszót, egy forralt borra.

Nevekre kattintva megnézheted a képeinket. Amadeus,  Sipos Ildi