Titok túra
Nem minden titok fedi fel magát azonnal.
Titok szó alatt mindenki olyasmire gondol, mint amit ha ketten tudnak, az már nem titok.
De van másfajta titok is. Olyan, mint a körülöttünk levő természet rendje. Lenéz az ember az avarra, látja a száraz faleveleket. Ha felemeli az első pár levelet, lejut a nedves, épp rohadásban levő avarlevelekhez. Azokat is megemelve a már szétesőben lévő avar rétegekhez, majd a föld következik. Az ember, amit látni képes a szabad szemével, az csak töredéke a valóságnak. A rétegek alatt a földet elérve csak földet lát az ember, vagy, ha figyelmes tán pár apró rovart, élősködőt, aztán semmit. Mikroszkóp kell hozzá, de mindenképpen az a fajta alázatosság, mely tanulni képes a természetrendjéből.
Aztán, van olyan titok, mint amiről Konsztantyin Szimonov ír,
a Várj reám című versében:
„Nem tudhatja senki sem, csak mi ketten azt,
hogy te voltál ott énvelem, hol halál maraszt.
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.”
S te mentettél meg. És hogy? Egyszerű titok:
Várni tudtál rám, ahogy senki nem tudott.”
Aztán, olyan Titok is van, melyet minél többen osztanak meg,
annál nagyobb lesz.
Nem minden titok fedi fel azonnal magát.
Most már tudjátok.
Köszönöm figyelmeteket!
Titok jegyében hirdettem meg a túrát.
Az útvonalban ezért is volt néhány meglepetés, titok.
Várpalota - Csörget völgy – Közép-berek - titok - Várberek -
titok – Várpalota
Szerettem volna, ha az egész túrát a meglepetés izgalma
hatja át.
Titok jegyében hirdettem meg a
túrát.
Az útvonalban ezért is volt néhány meglepetés, titok.
Várpalota - Csörget völgy – Közép-berek - titok - Várberek -
titok – Várpalota
Szerettem volna, ha az egész túrát a meglepetés izgalma
hatja át.
Várpalotán a szokott helyünkön, a
katolikus templomnál gyülekezett a lelkes, izgatott, nem is kis csapat. Végre megint
nagy létszámmal! 24-en jöttünk össze. Várpalotáról, Nemesvámosról, Balatonfüredről,
Zánkáról, Szentantalfáról, Tapolcáról, Székesfehérvárról, Budapestről, Tárnokról,
Agárdról, Bakonyszentlászlóról, Győrből.
Háromnegyed kilenckor el is indultunk, ki a városból a kék
kereszt jelzésen, a Csörget völgybe.
Völgy elejéhez érve döbbenten láttuk,
amint a turistaút felújítása során állított oszlopainkból kettő kerítés
betonoszlopot vandál módon kidöntöttek. Legalább le próbálódhatott, milyen
fajta oszlopot nem érdemes használni a felújítások során, a továbbiakban.
Tovább haladva, beértünk a völgy erdős részébe.
Nem sokára
tartottunk is nagyobb pihenőt. Eddegéltünk, beszélgettünk, fotózgattunk. Jó eső
érzés volt elnézni a kis csoportokra szétülő sokaságot.
Majd magunkat összeszedve, neki indultunk túránk egyetlen
komolyabb emelkedőjének, fel a Tési-fennsík szintjére. Itt beleértünk a Vár
völgyből jövő piros kereszt útvonalába, tovább haladva pedig a Királyszállási
elágazóhoz tartottunk. A bekötő úton nem sokáig haladtunk, letértünk Közép-berek
felé. Jól esik, amikor sokak számára még ismeretlen útvonalakon vezethetem a
csapatot, érdekes helyeket mutathatok.
Útközben több „Kis-Balatont” is
kikerültünk szerencsésen. Közép-berekre érve, következett az első „titok”.
Először is, meg kellett állítani a csapatot, mert le kellett térni egy erdei
nyiladékba. Majd Pár száz méter múlva újabb kereszteződésbe értünk, itt
előadtam, mi a tervem: van egy emlékkő, melyet még én sem ismerek, még nem
láttam. Ezt kellene megkeresnünk. Akkor még nem tudtam, hogy Tibornál volt GPS!
Látni kellet volna a csapatot, amint kettészakadt, egy haladó lelkes kis magra,
mentek is be velem a sűrűbe, többiek tanácstalanul maradtak a földúton.
Szerencsére, hamar meglett! Zsolt túratársunk rögtönzött kis előadást is
tartott az ilyen jellegű oszlopokról. Így megtudhattuk, valószínű egy sír
helyénél állunk. Környéken amúgy van másik sírhely is, hasonló mód, „Juli sírja”.
A túrabeszámoló elején, a Titokról írt kis beszédem itt
tartottam meg. Majd csoportképek készítése következett.
Utunk következő állomása a Várberek környéke volt, de
ügyesen tettünk kis kitérőt le a Burok völgybe, hogy az eddigi
„Kis-Balatonokat” kikerüljük. Élmény volt ez a kis kitérő, mert csodálatos hegyoldalon
ereszkedtünk le a völgybe. Völgyből a Piros kereszt túrajelzésen értünk ki a
Királyszállási bekötőútra. Itt becsatlakozott még a kék kereszt. A dolog
érdekessége, hogy a jelzésekből alig lehet látni valamit. Ránk vár a
felújítása!
Vár-berek csak fő irány volt, nem mentünk el addig.
Érintettük a múltkori túránkról már ismert pince romot, majd leágaztunk a Vaskapu
völgy felett húzódó hegygerincen a Vaskapu völgybe. A csapat még nem járt ezen
a gerincen, még nem láthatta a völgy feletti csodálatos panorámát.
Ez nem messze van Kálista-tól.
Völgybe leérve, Kálista felé folytattuk utunkat, ahol a
Közép-Dunántúli piros turistajelzésbe értünk bele. Ezen haladva értük el Pusztapalotát
/Bátorkő/, az impozáns várromot. Túránk ezen szakasza volt a második titok, nem
tudták merre is megyünk be Várpalotára.
Innen az egykori Piros kereszten, a Vár völgy peremén futó
turistajelzést követtük, mint a múltkori túrán is. Most is jelzi a térkép az
útvonalat, de jelenleg járhatatlan. Le is van kopva a jelzés teljesen, több
helyen úgy be van nőve, hogy nincs is meg már az ösvény. Ennek az újra nyitása
is ránk vár!
Bükkfakúti árokkal
szemben levő sziklakiugrón, most is hosszabban megpihentünk. Volt fotózás,
tréfa és móka, volt, aki csak úgy falatozott, vagy elmélyedt a természetben.
Fáradtan, de élményekkel gazdagon, 17 órára értünk vissza Várpalotára.
Úgy érzem, a képekből is látni, jól érezte magát a csapat és
nem bánták, mennyi mindenen vezettem át őket a mostani túrán is.
