2012.01.01. Újév a Bükkös árokban!

 

   Visszatérő hagyományként hirdettem meg az újévi túrát. Számomra mindig is volt valami varázsa az Újévnek, az újévi erdőnek, egyáltalán az évet túrával kezdeni! Nem is szólva a kiváltságosság átérzéséről! Hányan tehetik meg, hogy talpon legyenek Újév reggelén!

Volt is változás a jelentkezések során. Végül is, 6-an jöttünk össze. Tibor Veszprémből, magam, Edit Várpalotáról, Ildi, Laci, Heni Székesfehérvárról. Egy néhányan ismertük egymást, egy néhányan nem. Henivel már ismerjük egymást, a turatars.com oldalunkról, de csak most találkozhattunk először. Tibor nem rég jelentkezett a Tekergők sorába, vele most találkozhattam először.

Az útvonal: 

Várpalota, Római katolikus templom - Vár völgy pereme - kálista - Vaskapu völgy - Királyszállási elágazó – Középberek – Bükkös-árok – Csikling várrom – Csőszpuszta –16:30-as busszal vissza Várpalotára

A találkozót 08:30-ra hirdettem meg, a katolikus templomnál. Még vártunk egy kicsit az esetleges későkre, aztán elindultunk. Menetközben megcsodáltuk a Thury várat.

 Vár völgyben nem sokáig haladtunk, hamar leágaztunk az egykori piros kereszt jelzésű turistaútra. Szinte teljesen le van kopva a jelzés, ezt is sorra kell, vegyük a felújítások során. Látványos emelkedő után kijutottunk a gerincre, majd a völgy peremére. Csodálatos kilátás tárult elénk! Tovább indulva ritkás helyen haladtunk, míg nem újra szálerdőbe érhettünk. Idős tölgyek, közöttük fiatal kőrisek sűrűje kísért bennünket. Itt nem sokára le kellett térni az eredeti piros kereszt jelzésről és az általam kialakított átvágáson tovább haladva, kiértünk a perem legszélére. Ismét csodálatos panoráma fogadott minket. Előttünk a Vár völgy, Kálista-val, a környező hegyek magukba foglalták utunk további célját, a Vaskapu völgyet is. Szép egy kilátás volt erre a katlanra! Alant járva, a völgyben, ezt nem is lehet látni.

Tovább haladva, a kis kitérő után, újra visszatértünk a halovány piros kereszt jelzésre. Itt is kellettek az előmunkálatok, hogy ennyire is járható legyen ez a turistaútvonal. Nagy nyilvánosságnak még nem ajánlom, mert követhetetlen.  Majd, ha felújítottuk, akkor igen. Egy újabb kilátóhelyet, egy sziklakiugrót kerestünk fel. Innen a Vár völgy és a Bükkfakúti árok, a Puszta-Palota (Bátorkő) környékét lehetett belátni. 

                                         Távolban, az a fehér kocka a Puszta-Palota (Bátorkő)

Tovább folytatva utunkat, a meredélyen leereszkedtünk az egykori Kálista-hoz. 

 Azt hiszem, nagyon tetszett a kis csapatnak ez a leereszkedés. A kálista mára már olyannyira kiszáradt, hogy 20 éves nagy fák nőtték be. Úgy tudom, egykor a vizében még horgásztak is. Utunk innen a Vaskapu völgyön keresztül vezetet. Még a várpalotaiak közül is kevesen ismerik ezt a csodálatos völgyet. Szép sziklaalakzatokat láthattunk, „erdei fürdőszobát” is. Jó kis sárdagonyát! Majd egy hirtelen emelkedő és fent is voltunk a piros kereszt útvonalon. Ez egy másik piros kereszt jelzés, ez is a Vár völgyből nyílik valamivel a Kálista után és a Bükkfakúti árkon jön fel, majd elvisz a Burok völgybe, a Bükkös árokig. Megálltunk egy kis pihenőre, morzsálásra.

Tovább haladva, a földút egyenes irányát követve egyszerűen lesétáltunk a piros kereszt jelzésről, hogy rövidítsünk. Meglepve fedeztem fel az út mellet levő pinceromot. Grandiózus ez a rom annyiból, hogy jól látni még romos állapotában is, mennyire vaskosak és jól kirakottak a sarokpillérei. Én nem is tudtam róla. Nagyon megörültem a felfedezésének. Vannak a környéken más romok, de azok szerintem, nem ennyire fantasztikusak. Még, ha nagyobbak is. Ezen látni vélem, hogy anno tehetősebb emberé lehetett. Majd utána járok, hogy kié volt?

 Nem sokkal ezután kereszteztük a Várpalotáról jövő Tési műutat és kis séta után a Királyszállási kereszteződésből jövő bekötő utat, majd 13 óra körül fenn is voltunk Somos-dombon. Sajnos, nem volt tiszta az  idő, így nem láthattuk a csodálatos panorámát.

Az innen induló erdészeti nyiladékok egyikén, ami pont szembenéz a Bükkös árokkal, megindultunk lefelé. Mondanom sem kell, itt már helyismeret kell. Kellemes utunk volt, lejtett lefele a Burok völgy felé. Majd elfogyott az út. Hátra nézve kérdeztem, most merre. Kíváncsian vártam, hogyan reagálnak a túratársak. A szem igen meglepődtek, amikor beléptem a lombtalan sűrűbe. Megérte, csodálatos volt! A sűrűn hamar átjutva a Burok völgy meredek oldala állt előttünk.

Lassan elkezdtünk leereszkedni, aztán meg is álltunk több ponton is. Részleteiben kiélveztük ezt a meredek oldalt. Sokat időztünk rajta. Találtunk egy sziklaormot is, többen azt is megmásztuk.

14 óra volt, mire  leértünk a Burok völgybe. Fantasztikus érzés volt, megint benne állni!

Bükkös árokban még nem jártam. Kíváncsian vártam hát! Úgy gondolom, hogy a sok kidőlt bükkfa a 2010-11es viharok során dőlt ki. Kicsit vizesek voltak a fák, sár is volt, emelkedett is az árok, és vaskos, tán 100 év körüli bükkök keresztbe-kasba beledőlve az árokba. Lassan és nehezen haladtunk, meg kellett mászni minden kidőlt fát.

 De mindenki élvezte! Az árokban a  Közép-Dunántúli piros túraútvonal jelzés halad.

Túra során volt móka, kacagás, és ha kellett, egymást segítettük át a kidőlt fatörzseken. Jól esett nézelődni, mindent megvizsgálni, közben dolgoztak a tábori fotósok. Az árokban felérve, a kék háromszög jelzésbe értünk bele. Végül is 1 óra alatt megjártuk a Bükkös árkot.Kis gyaloglás után kiértünk Hétházpusztára. Rövid tanácskozás után úgy döntöttünk, nem megyünk tovább, mert nem biztos, hogy időben kiérünk Csőszpusztára. Így Királyszállási elágazónak vettük az irányt, a buszmegállóhoz. Odaérve újabb döntést hoztunk, irány  Várpalota! Így, a Csörget völgy melletti mezőterületen legyalogoltunk Várpalotára. 

Pont sötétedésre értünk le a városszéléhez.

   Úgy érzem, nagyon szép volt ez a mai túra is. Remek volt a csapat, örültem az új túratársaknak is. A Kálista-hoz és a Burok völgybe levezető meredélyeken való leereszkedést nagyon élveztem. Másabb, mint amikor az ember csak gyalogol előre.

Képeim, a túráról itt találhatók! 

Bővebbet: turatars.com/Amadeus

Szótár:

kálista : "Ez valószínűleg régi szlovák eredetű szó, amely eredetileg pocsolyát, sáros helyet jelentett." Wikipedia

Puszta-Palota, vagy Bátorkő ?  Ma is vitatott. Elviekben, Bátorkő vára a mai Várpalota területén elhelyezkedő tényleges vár volt.Ma már nincs meg. A Vár völgyben található várrom pedig nem egy tényleges vár romja. Ez csak lakótorony volt, egy őrhely a  Pápára menő akkori úton.