Olyan, 20 éve jártam arra felé. Akkor még kopár területen állt
a rom. Amint kiértem a Sötéthorog völgyből, csak mentem tovább és ott mentem el
mellette az úton, csak fel kellett lépnem hozzá. Aztán jó kora kihagyás. Majd
amikor újra jártam arra felé, Sötéthorog, Öreg Futóné környéke, az Olaszerőd valahogy
mindig kimaradt. 2009-től rendszeresen elkezdtem túrázni,
többször is újra jártam arra, de ezt a pontot továbbra sem érintettem. Láttam mennyire
megnőttek a fák, amik annak idején fiatal fásítások voltak.
Aztán egy túratársam, még, 2010-ben felvetette, mennyire
szeretné látni az Olaszerődöt.
Mondtam, neki, a legjobb lenne egy tavaszi napon… Most jött
el az idő. És tényleg tavasz volt az időjárás szerint.
Egy bejárótúrát terveztem, hogy a régen érintett részeket, Bér
hegy teteje, Olaszerőd, újra láthassam, valamint a Kis-Badacsony szőlőhegyen,
egy borospince gazdát is felkeressek, megismerkedjünk a pincéjével. Pár túratársam is elkísért / H Pisti,
Bakos Ági, Gergő László (Szerencsés).
Utunk első pontja a Kis-Badacsony szőlőhegy volt. Autónkkal
ott leparkolhattunk a pince előtt. A szőlőhegy, hogy honnan kaphatta a
Badacsony nevet, már nem tudni. Talán a mellette álló hegy alakjáról, vagy,
mert fentebbről látni a Balatont, nem tudni. A szőlős valójában a Várpalota
felett található Fajdas hegy aljában terül el. Az alsó része rá is húzódik
Bánta pusztára, így azt az alsó részt már Bánta szőlősnek nevezik.
Szép kilátás fogadott minket. A bor finom, rizlingszilváni
volt, a gazdával is jól elbeszélgettünk.
Majd, tőle elköszönve, elindultunk
megnézni a közelben levő haranglábat.
Innen pedig a szőlőhegyet nyugatról
határoló Pléhorgya völgybe vezettem a kis csapatot.
Grandiózus horhosba értünk
le.
Föld úttal majd később, fentebb találkoztunk. Pléhorgya völgy felénél pedig
ki is léptünk a völgyből és egy ritkán használt, alig látható erdei földúton,
indultunk fel a hegyre. Bér hegynek a keleti oldala, lankás rész könnyen fel lehet menni a tetőre. Az egyedüli földút is ezen az oldalon megy fel. Az északról és délről jövő földutak is, mind itt találkoznak és egy útba csatlakozva már ez az egy út vezet fel a hegyre.
Kisvártatva a csapatommal letértem erről az útról, és a sűrűben haladtunk fel tovább.
Néztek is rendesen, de most merre megyünk?
Régen nem jártam a hegy tetején sem. Lombtalan volt még
minden, így szerintem, élvezni lehetett a sűrűben haladást is, mert érdekes
alakú fák, sziklaformák kísérték araszoló utunkat. A hegy teteje kopár sík
terület, róla csodálatos kilátás nyílt.
Északról a Sötéthorog szegélyezte, vele szemben Mórocz tető,
Öreg Futóné, délről a Bánta puszta, messzebb pedig a Balatonalmádi öblét, a
Balatont lehetett látni, kelet felől pedig Várpalota, Székesfehérvár. Azt hiszem,
Székesfehérvár is.
Itt megebédeltünk, pihiztünk, majd nekikászálódtunk és irány
tovább!
Nyugat felől szép kilátás nyílt Veszprém, Eplény irányába,
láthattuk úti célunkat, Olaszerődöt, melyet el még sem érhettünk. Csodálattal
nézhettük a hegy meredek oldalát, melyen leereszkedni készültem a
kis csapatommal. De ők ezt még nem tudták.
Aztán neki indultunk leereszkedni.
Talán néha nem is hitték, tudom merre járok.
Sötéthorog végébe értünk le. Ez egy mély völgy, észak felől keríti körbe a Bér
hegyet. Csak így, Sötéthorog, nincs mellette, hogy völgy.
Kicsit tovább haladva, kértem őket nézzenek vissza!
Grandiózus volt a meredek, ritkás hegyoldal. Szinte hihetetlen, hogy itt
ereszkedtünk le!
Folytatva utunkat, nem győztem ámulni és tűnődni a
körülöttünk levő erdőn. Alig hittem, hogy itt, olyan 20 éve még nem volt erdő . És, hol
az erőd? Csak vezettem a kis csapatom, most már tényleg nem tudva merre is.
Nem, nem tévedtem el, csak nem találtam az erődöt. Emlékszem, balról volt
fiatal facsemetés volt, a maguk 50 cm-vel, de jobbról semmi sem. A turistatérkép is
még ezt a régi állapotot tükrözi. Így haladtunk vagy másfél-kettő km-t, aztán
kiértünk Bánta pusztára. Itt hamar irányt vettem, rájöttem az „árulásra” Mivel
kissé késő volt, nem kíséreltük meg visszamenni és megkeresni az erőd
romjait. Az a helyzet, nem gondoltam volna, hogy nem találom meg, hisz olyan
egyértelműen mellette ment az út anno 20 éve. Meg annyiszor jártam erre fele,
Mórocz tetőt, Sötéthorgot érintve. Nem volt mit tenni, elnézést kértem, sajnos ezt
elvétettem.
Szóval, Bér hegy alatt értünk ki kicsit délebbre tőle. A
régi fásítások már szép erdőség lettek. Ez örömmel töltötte el a szívem.
Felbukkantak a Kis-Badacsony présházai,
azt benéztem és csak mentem toronyiránt, a szerte ágazó földutak közt váltva
magabiztosan előre. H Pisti már nyugtalankodni kezdet, nézegette a térképet.
Rég jártam ezeken a földutakon, de tudtam, mégis merre felé kell menni.
100%-ra nem mertem semmit sem ígérni, csak biztattam őket. Végül is, ahogyan
sejtettem, kijutottunk a Bér hegy oldalán felhúzódó és Pléhorgyába tartó, hadi
útra.
Itt belevezettem a csapatom a völgybe,
majd magabiztosan kicsit előre és
a szőlősöknél jutottunk ki, kicsit feljebb a pincénktől, ahonnan reggel
elindultunk. Ugye tudtál követni!
A túrán jó volt a hangulat, a változatos, nem is egyszer a
tényleges utat mellőző útvonal megadta a hatását!
Ha nem is találtuk meg az erődöt, a túránk még is kerek
volt, mutathattam olyan útvonalat, melyen még sosem jártak a túratársak. És
programnak se utolsó máskorra, hogy ennél a pincénél az autókkal leparkolva,
szép területet bebarangolhat az ember.
Ez a mai túra, a 17-i Kossuth túra bejáró túrája volt.
Képeim itt találhatjátok!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólás: