50 éves az Erdők vándora, a Palotai-Bakony őrzője!

50 éves az Erdők vándora, a Palotai-Bakony őrzője!

                            / Merj álmodni! Nagyot! /

                   Kicsit megkésve, de következzék a túrabeszámoló!

Csapatommal, a Bakonyi tekergőkkel levő szülinapi túrát május 21-re hirdettem meg.

Résztvevők Várpalotáról Simon Edit, Bodajkról Kertész Péter, Zsámbékról Kovács Olgi és párja Gergály Péter, Veszprémből Pegán Pircsi.

Az útvonal a Cuha völgye volt.

    Először egy kis irodalmi betéttel kezdtük az ünnepi napot. 

Saját verseimből tartottunk egy érdekes felolvasást. Elkezdtem egy versemet, majd hol az egyik kezdet bele a nála levő másik versbe, hol a másik és haladtunk végig. Nálam levővel zártam.

Örömmel láttam, hogy tetszett a társaságnak!

 Majd bontottunk bort és köszöntöttük az ünnepeltet.

Díszvendégünk is volt ám! Egyszer csak előbújt a zsebemből, a társaság nem kis meglepetésére! 

 Majd, tovább indulva

Felkerestük a „Bakancsos” szobrot is.

Aztán egy cukrászdát is kifelére.

Itt internetre fellépve megmutatva megosztottam a csapatommal, hogy milyen volt a 14-i meglepetés szülinapom.

Tovább haladva lassan kiértünk a városból. Közben jót beszélgettünk, mókáztunk.

Gyönyörködtünk a májusi természetben! Pircsit a vasút mellett haladva elkapta a vasutas láz! Ezt sokan ismerik, akiket megfertőzött a vasút szeretete. És szerintem, még gyerekkorában. Akkoriban még gőzmozdonyok jártak!Számomra is varázzsal bír a vasút! Azok a régi szép évek!

Szép volt a Cuha patak, volt benne rendesen víz, de már nem olyan magas. Így egy kis izgalommal átleheltet kelni a patakon.

Útközben meg-megálltunk könnyíteni a zsákon.

Meg, hogy élvezzük a természetet!

Porva-Cseszneken, a vasutas házban már várt bennünket az ebéd.

Megérkezve először előkészültünk az ebédre, aztán átvonultunk a szemben levő forgalmi iroda épületéhez koszorúzni. Dornyai Béla és Rómer Flóris emléktáblájához.

Szerintem fontos, hogy megálljunk néha az élet szokványos, kliséi ellenében és ünneppel tegyük emlékezetessé az alkalmat, kinyújtva perceit.

De jó lenne, ha minél többen felfedeznék ennek a lényegét!

                                                          

                                                            Merj álmodni! Nagyot!

Ebéd közben fel-felnéztem, hogy jól mélyen magamba zárjam ezt az ünnepi pillanatot!

Emlékezni akarok mindig a Porva-Cseszneket körülvevő erdős hegyvonulatra, az ebéd pillanataira…

50 év! És mennyi emlék!

Emlékszem gyerekkorom első emlékeimre is!

Természetesen az ebéd is jó hangulatban, nevetgélésben telt.

Tovább haladva utunkon beszélgettünk, nevetgéltünk, gyönyörködtünk a természetben, izgalmas volt a patak átkelés pillanatai.

Természetesen velünk tartott a dísz vendégünk is a kis Kobold! Még Királyszálláson a szülinapon csatlakozott hozzám, egyszer csak ott termet a tortán. 

Mivel volt időnk, így felmentünk a Cuha felső folyása mentén levő szurdokon is.

Vissza felére aztán sprintelnünk kellett, hogy elérjük a vonatot.

Alig tudtam már menni! Pircsi öntögette belém a lelket!

Beérve Vinye vasúti megállóba, rá 3-4 percre már jött is a vonat.

Szép napunk volt, az időjárás  jó volt. Emlékezetes nap lesz ez is!

De!

Itt még nincs vége!

Hazafelére Dittel és Péterrel jöttem. Bakonynána felé vettük az irányt és Kis Tés mellett megálltunk, hogy megnézzük a „Tési grandkanyont”, a Csepegő árok beszakadást.

magam is csak most láttam először! Edit nagyon odavolt a naplementéért. Meglett! És hazafelére a hold is!

Igazán szép volt ez a mai nap!