Újévi túra azoknak, akiknek megadatott, hogy reggel talpon
vannak!
Már jó ideje, ha tehetem, az újévet kint a Bakonyban
köszöntöm és nem oly régóta
pedig
rendszeresen meg is hirdetem.
Ilyenkor természetesen kevesebben jönnek el, hiszen kész
kiváltság, hogy valaki újév reggelén kipihent legyen, legtöbben valahol
szilvesztereztek.
De a jelentkezésekben volt még is mozgás, látszott, hogy nem
egy elrugaszkodott ötlet.
Végül is 8-an jöttünk össze! Voltak újak most is! Négyükkel
még sosem találkoztam, bár Sótérék már voltak a Bodajki túránkon, de akkor meg
én nem voltam ott.
Szerencsénkre jó idő volt. Olyan -3 °C körül volt, hó nem
volt, de Kopaszhallgatón felérve, az elágazóban szép zúzmarás, kissé ködös
világ fogadott.
A túra kiírásában írtam, hogy a meghirdetett útvonal csak
vázlat. Túra reggelén majd pontosítjuk a jelenlévőkkel. Csak a találkozó helye
volt fix.
Így fejünket összedugva: Királyszállási elágazó – Vár berek
– Bükkfakúti árok – Vár völgy – Pusztapalota - Márkusszekrénye – Királyszállási
elágazó útvonalban állapodtunk meg.
Kettő autóval hamar fent voltunk az elágazóban. Természetesen,
nem maradhatott el az ilyenkor szokásos pezsgő sem.
Majd kellően feldobódva neki indultunk a piros kereszt
jelzésen, Várberek kiugrójára.
Messzire nem láthattunk el ebben a párás időben, de a
Várberekről így is szép kilátás nyílt!
Bükkfakúti árok felé véve az irányt letértünk a piros
háromszögről és érintettük a tényleges magassági pontot. Valamikor itt ment a
piros kereszt jelzés. Ez volt a Várberek nevű pontja az útvonalának. Jelenleg a
piros kereszt jelzés, felérve a Bükkfakúti árokból, nem érinti a magassági
pontot, meg marad a földúton. A piros háromszög jelzéssel, meg a Várberek
felirattal úgy érzem, rendbe tettük újra a Várberek dolgát. Az egyszeri
kiránduló ténylegesen „megfoghatja” a Várbereket.
A teljes igazsághoz tartozik, hogy a Vár berek csak az egyik
tagja a füzérnek. Innen ki indulva észak-keleti irányban, a Burok völgy, déli
oldala feletti területen folytatódik a Közép berekkel, Sárberekkel, Somos
dombbal! A berek elnevezés jelent elmocsarasodott ártéri területet is egyes
vidékeken. Például, a Balaton környékén. Jelen esetben a másik jelentés
tartalomról lehet szó, hogy kopáros terület befásul, vagy befásítják, és a
folyamat részeként, fiatal fákból álló fásterületet nevezik bereknek.
Ami viszont tény, hogy régóta meg vannak ezek a nevek, benne
a berek szóval. Idézek egy oklevélből, Várpalota város történetéből.
„1778. – Az uraság kérésére elveszi a király a Várberek
erdejét a városlakóktól.”
Tovább folytatva utunkat, leereszkedtünk a Bükkfakúti árok piros kereszt jelzésén a Vár völgybe.
Majd, a Közép-dunántúli piros jelzésen nem sokára elértük
Pusztapalotát.
Itt hosszabban is megpihentünk. Morzsáltunk, beszélgettünk,
várat hódítottunk.
Majd felfrissülve elindultunk, hogy megkeressük Bátorkő hajdani
földvárát. Rövid kör után visszatértünk a Vár völgybe. Ha nem is találtuk meg,
de érdekes volt a Pusztapalotával szembeni tetőt kissé bebarangolni.
Még tűzszerészkedtünk
is!
Márkusszekrényének csak a környékét érintettük. A felvezető
völgyben viszont régebben találtam egy régi piros sávjelzést is. Most ezt is
megmutattam a túratársaknak. Ezt már régebb óta ismerem. De az eredetét most
sem tudom.
Völgyben felfele haladva még megálltunk egy erdei pincénél.
Élmény ilyesmire találni! Ezt is régebbről ismerem.
Újra fent voltunk a Tési-fennsík magasságában. Lassan
haladva tettük meg utunk utolsó szakaszát. Nagyon szép volt így zúzmarásan a
táj! A hangulat is jó volt!
Én még maradtam volna, nagyon gyerek volt az idő, de a
csapat ennyit szavazott meg az év első napján! Örülök, hogy köztünk voltak
olyan idősebb túratársak is, akik a túrázást a még a hatvanas években kezdték
el. De jól esett velük beszélgetni, bemutatni nekik a frissen, tavaly kifestett
útvonalainkat. Kérdezni, hogy egykor mi és hogyan volt!
Képeket idekattintva érheted el! A facen is megtalálhatsz bennünket!
És soha se feledd a Természet hívó szavát! Következő túrán legyél te is ott!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Hozzászólás: